Heath Ledger két dolgot becsül igazán: a jó szerepeket, mint például A gyávaság tollaiban, illetve a szép szőke hölgyeket. A 23 éves színész Heather Graham után most Naomi Wattsba habarodott bele. Elisabeth Sereda beszélt Heath-szel a szerelemről, a hírnévről és a tevékről.

SKIP: Beleélted magad, hogy „számkivetett-ausztrál” vagy Hollywoodban? Nem sokkal ezelőtt még arról panaszkodtál, hogy itt egyáltalán nem olyan könnyű az élet, milyen jó lenne egy jó szerepet kapni.

Heath Ledger: Ez természetesen könnyebb lett. De azt semmi esetre sem akarom, hogy minden túl könnyen menjen. Szeretném a továbbiakban is megerőltetni magamat, harcolni egy-egy szerepét. Ha nem érzenék kihívást, elmenne a kedvem.

SKIP: Az emberek érdeklődése irántad töretlen. Hogy érzed magad filmsztárként?

Heath Ledger: Számomra ez nem annyira tudatos, hogy az vagyok. Mindig meglepődök, ha elmegyek egy premierre és valaki e akar fotózni. (nevet) Biztos, hogy sosem fogok felemelkdeni. Én a természetemből eredendően lusta vagyok, és egy sztárnak a játék rengeteg energiájába kerül. Amint hazaérek, beakasztom az imázsom a szekrénybe. És az én jó öreg barátaim a régi napokból úgysem hagynának meghibbanni. Ha valakit már három éves korod óta ismersz, többé nem tudod magad megjátszani.

SKIP: Mégis: Hogy sikerül megőrizned magad a magánéletedben? Ez nem lehet olyan egyszerű, ha az életedet híres színésnőkkel-először Heather Grahammel, most pedig új szerelmeddel Naomi Watts-cal osztod meg. Ez nem duplázza meg a paparazzi érdeklődését?

Heath Ledger: Őszintén megmondva: Nekem aztán mindegy. Nem ismerek senkit, aki pletykalapokat olvas. És azok, akik ezeket az újságokat írják, szintén közönyösek nekem. Semmilyen hatással nincsenek az életemre. Egy kicsit szellemesnek tartom, hogy vannak emberek, akinek a munkája abból áll, hogy másokat meglesnek és kémkednek utánuk. Ez elég szomorú, nem?

SKIP: A gyávaság tollaiban egy fiatal fiút játszol-pont, mint a Szörnyek keringőjében- akinek nagyon problémás a kapcsolata az apjával. Ez egy olyan téma, ami megindít téged?  

 Heath Ledger: Nekem csodálatos a viszonyom apával. Már megértem, miért van a mai fiataloknak gyakran problémájuk a szüleikkel. Kitalálod, a szüleid milyen hibákat vétettek, nem akarod megismételni őket, tudod, mik a tulajdonságaik, te hibáid is ezeken alapszanak. És gyerekként ezt nem olyan könnyű felismerni. De én nagyon jól kijövök apukámmal, olyan, mint egy jó barát.

SKIP: Apropó: apafigura- Hogy jössz ki A gyávaság tollai rendezőjével, Shekhar Kapurral? Elmondta nekem, hogy a filmben nyújtott alakításod rendkívüli volt.

Heath Ledger: „Totálisan nagyszerű”. Vagy „Majdnem halálos”-ezeket mondta anno. (nevet) A meghallgatás majdnem 8 órán át tartott, ehhez 5000 méter filmszalagra volt szükség. Shekhar azt akarta, hogy 4 órán át üljek a tábortűz mellett és improvizáljak dialógusokat. A végén még egyszer elolvastam a forgatókönyvet, szinte semmit nem tudtam a szereplők hátteréről, eléggé nehéz volt mindent kidobni és kiborulni. Szörnyen féltem Shekhartól. Azonkívül egyébként is borzasztóan rossz vagyok a meghallgatásokon, és emg voltam róla győződve, hogy hiába volt az egész.. Közben már rájöttem, hogy tök őrült a pasi- de én pont ezért szeretem. (nevet)

SKIP: Mi tetszik annyira benne?

Heath Ledger: Igazán törődik a színészeivel. Gondolkozik és nem csak a monitor előtt ül. És a munkája megszállottja. Nem egyszer történt egy igazán fárasztó forgatási nap után, hogy az éjszaka közepén megjelent a szobámban a fehér ingjében, akár egy szellem, és integetett a forgatókönyvvel: „Heath, van egy király ötletem a jelenetedhez!” (nevet)

SKIP: Például, ahol nem a kaszkadőr, hanem te ugrasz egy vágtató lóval?

Heath Ledger: A stúdió ezt eredetileg nem akarta, de az verziójuk a jelenetre túl unalmas volt. Ezért kiagyaltuk a galoppozást. Az első próba alkalmával olyan erővel ugrottam a lóra, hogy a kézen állás után csak annyit értem el, hogy visszakerültem ugyanarra az oldalra. (nevet)

SKIP: Jól bánsz a lovakkal. Mi a helyzet a tevékkel?

Heath Ledger: A tevéket nagyon kedvesnek találom. Van jellemük és egészen nagy életkedvük, és az a vigyor mindig ott van a képükön- semmit nem vesznek komolyan. Azt hiszem, a tevék sokkal intelligensebbek a lovaknál. Ők sem hagyják magukat egykönnyen megszelídíteni. Ha egy kicsit megbököd őket, hogy gyorsabban haladjanak, utána rád néznek a „Baszd meg!” pillantásukkal. (nevet) Én szuperül elvoltam a tevémmel. „Nagy Hegy” volt a neve, és mikor állt, szükségem volt egy létrára, hogy felmászhassak rá.   

az interjút az osztrák SKIP magazin készítette, 2002 szeptemberében