Ledger: Az a Joker, amit Christopher Nolan és a testvére a forgatókönyvükben létrehoztak, egy radikális, bűnös szabadgondolkodó. Nem foglalkozik tetteinek következményével, nem rendelkezik csekélyke empátiával sem. Úgy cselekszik, mint aki rabja önmagának, érezheti az áldozatai félelmét, terrorának eluralkodását.

SPIEGEL: Mely dolgokat hagyta meg Nolan figurájában?

Ledger: Szabad teret engedett nekem és hagyta, hogy azt csináljak a kamera előtt, amit akarok. Csupán a kosztümöknél voltak megszabva a dolgok, vegyítettük Chris ósdi drogos-divatos és punkrock attitűdű elképzelését. Minden más az én döntésem volt. A masz például saját kísérletezés útján jött létre sminkkel és kent-tapasztott rúzzsal.

SPIEGEL: Megakadályozza vagy elősegíti a színészi játék kibontakozását, ha az ember egy maszk mögött játszik?  

Ledger: Tulajdonképpen a játék tiszta cukoröntvény mögött van. Soha nem szórakoztam ennyit egy szerep alatt. Mihelyt feltettem a maszkot, a szilikonsebet, és a mű rúzzsal elkészült a szám is, az körülbelül fél órát vett igénybe, megnőtt a bátorságom a rizikóval szemben.
Mivel az arcom el van takarva, úgy érzem, nem figyelnek, szabadabban tudok őrültté válni.

SPIEGEL: Nolan rendezű úr egy szóval jellemezte a játékát: félelemmentes.

Ledger: Ez kedves tőle, de valójában úgy érzem, a játék keveréke a kreativitás éhségének és a kudarctól való félelemnek. Ami engem mindig aggaszt, az az erős motivációm- muszáj bátor arcot vágnom, és úgy tennem, mintha lenne néhány Ász a kezemben.

SPIEGEL: Fél attól, hogy alakítását esetlen majd Hack Nicholson 1989-es Jokeréhez hasonlítják?

Ledger: Meglehetősen, azért, hogy majd egy félig ikoni alakítást várnak majd, de ez nem így lesz. Négy hétre volt szükségem, hogy egyedül megtaláljam azt a hangot, ami egyáltalán nem hasnolít Jackére. Az előkészületben végül egy hotelszobában voltam, naplót vezettem Jokerről, a gonoszságának fejlődéséről, a hangjáról, a testbeszédéről. Mindezt 1 hónapig. A végén olyan született, ami sötétebb Nicholson verziójánál. Az én Jokerem nem tréfamester, hanem egy jéghideg pszicho- és szociopata.

SPIEGEL: Hogyan élte bele magát ebbe a nihilista figurába?

Ledger: Ez könnyebb, mint az ember gondolná, mert mindannyiunkban van egy kis brutalitás. A játék titka azon áll, hogy hagyni kell gonoszan cselekedni, amikor banális dolgokra vállalkozik. Megeszik például egy kanapé, akkor elő tudom adni, hogy felfalok egy darab nyers húst.

SPIEGEL: Milyen fontos a közös játék a többi szereplővel?

Ledger: Joker majdnem minden találkozása egy másik élőlénnyel egy lelki élet-halál párbaj.
Der Joker macht nahezu jedes Treffen mit einem anderen Lebewesen zu einem psychologischen Duell auf Leben und Tod. Éppen ezért felvillanyoz a munka a kollégáimmal. A normális reakció, mikor egy ember először megpillant egy denevérjelmezbe bújt embert, hogy hangos hahotázásban tört ki, de Christian Bale a szerepébe annyi agressziót vitt, hogy köztünk a szimbolikus feszültség konstans magas maradt.

SPIEGEL: Joker azt állítja, hogy a sötét lovag fekete oldala Batman volt?

Ledger: Igen, nem tudnak egymás nélkül élni, és nem akarnak kevesebbet, mint a másikat holtan látni. Ez majdnem olyan, mintha nem tudnák az életüket elkezdeni anélkül, hogy a másik ellenségévé ne válnának.

SPIEGEL: Gyanús önnek a hírneve?

Ledger: A híresség halálos csapda tud lenni. Vannak emberek, akik milliókat keresnek és mégsem merik a villájukat, a privát luxust feladni. Fennakadnak a saját gazdagságukban, ez egy igazi szerződés az ördöggel. Én ezt nem akarom. A legszebb az lenne számomra, ha örökre a mozi tanulnivágyó tanulója lehetnék. 

Roland Hushke interjúját a német SPIEGEL magazin számára készítette, időpontja ismeretlen