Heath valószínűleg élete legtöbb interjúját adta a Velencei Filmfesztiválon, 2007 szeptemberében, mert tömérdek újság jelentkezik az utolsó interjújával. Ez már csak azért is hazugság, mert furcsán mind hasonlóak, és mellesleg novemberben készültek az utolsó riportok vele.
Nézzünk ezek közül egyet, amelyet a Skip osztrák mozimagazin közölt a 2008. szeptemberi számában:

Skip: ... Milyen érzés volt egy ilyen ikonikus gonosz megtestesítője lenni, mint Joker?

Heath: Korábban is rengeteg király szerepet játszottam, de egy sem szerzett ekkora örömet. Annyira gonosz és véres- habár ennek ellenére korhatár mentes. (Amerikában a film PG13-as besorolást kapott, ami nem komoly, a szerk.) (mosolyog)

Skip: Jack Nicholson a maga idejében egy nagyon átható alakítást nyújtott. Mennyit dolgozott azon, hogy elfelejtse az eddig kialakult képet?

Heath: Oh, én csak a saját figurámra koncentráltam, nem bármelyik másik megjelenésére a vásznon. Christopher Nolan Gotham City-je nem egy kedves város, sokat beszélgettünk arról, milyennek kell majd Jokernek lennie, hogy minden tökéletesen összepasszoljon: egy gátlástalan anarchista, kaotikus a szó szoros értelmében. Nem érdekli a pénz vagy hatalom, amit ő akar, az csupán a rombolás.
Ahogy Batman, ő is csak egy "normális" ember, akinek nincsen szuperereje, az őrültsége teszi gazemberré.

Skip: Milyen volt a forgatás hangulata? Olyan komor, mint a filmé? 

Heath: Nem, egyáltalán nem! (nevet) Minden mennyiségben szórakoztunk! És ehhez még hozzátett a sok színész-példaképem: Michael Caine, Gary Oldman, Morgan Freeman! Christian Bale is király, ismerem őt az I'm not there forgatása óta, ahol ugyanazt a Bob Dylant játszottuk. 
A sötét lovagban pedig én vagyok a legnagyobb ellenfele. Ebben a vicces gumihacukában nagyon jó alakítást tett le az asztalra. Egész idő alatt halálkomolynak kellett maradnia, tényleg nem tudom, hogyan csinálta.. (nevet)

Skip: Sokan a kollégái közül azon sajnálkoznak, hogy az ember állandóan új ismeretségeket köt, nehezen lehet hosszútávó barátságra szert tenni. Önnél is így van ez?

Heath: Ha egy ember egy projekt miatt hónapokon keresztül össze van zárva a többiekkel, legjobb barátok lesznek- a forgatás végéig. Ez tényleg irtózatos: az ember a forgatás során annyi emberrel találkozik, akikkel gyakran közel is kerülnek egymáshoz. És aztán összepakolják a holmijukat, talán sosem látják viszont egymást, és még csak el sem köszönnek. 

A magazinban olvasható 7 oldalas cikket megtekintheted itt, de sajnos a mérete nem alkalmas olvasásra, kattins rájuk a kétszeres nagyításért:
 
 
 

Ugyanezen alkalommal szó esett még a Bob Dylan filmről, az I'm not there-ről, és ugyancsak a Skip közölte az interjút:

Skip: Ön bizonyára jobban ismeri Velencét, mint bármelyik híres vendége a fesztiválnak.

Heath: Igen, a Casanova miatt fél évig voltam itt. És ez tényleg nagyon jó, visszajönni ide, mindenféle forgatás nélkül- lógok még itt pár napot, a fesztivál után majd talákozom néhány barátommal.

Skip: Az I'm not there-ben Ön az egyike az összesen hat színésznek, akik Bob Dylant testesítik meg. Találkozott a többi színésszel, akik még Dylanek voltak a filmben?

Heath: Sajnos nem. Igazán vidáman festettünk volna. (nevet) De Todd Hynes az I'm not there-t részekre osztva forgatta, mintha kvázi 6 különböző filmről lett volna szó. Cate Blanchettet az utolsó napján láttam. Ugyanazt a parókát viseltük abban a pillanatban. (nevet) Tényleg megdöbbentő volt, mennyire hasonlított Dylanre. Irritáló.

Skip: Ön Dylan-fannak tartja magát?

Heath: Oh, igen. Dylant még tinédzser koromban ismertem meg, de persze a költészetének zsenialitását akkor még nem fogtam fel teljesen. Korábban a lányok és a szörf fontosabb volt nekem, mint Dylan. A korral nőtt bennem az elismerés a szavai, mondatai iránt, amiket használt. És végül mikor meghívást kaptam a filmbe, természetesen a szeretetem is megnőtt iránta.

Skip: Egy másik interjúra utal, amelyben azt mondta, hogy az Öné az összes közül a legkönnyebb Dylan szerep..

Heath: Az "én Dylanem" a legnaturalisztikusabb az összes közül, és ez áll hozzám a legközelebb. Én vagyok Bob érzelmes része, a szerelemmel, házassággal, a válással, a harccal és a próbálkozással, hogy megóvja a magánéletét a médiától.

Skip: Amikor azt mondja, Öné volt a legkönnyebb szerep, nem volt féltékeny a többi Dylanre, arra például, aki szívesebben játszott volna?

Heath: Nem, komolyan nem, ugyanis csak ez az egy szerep volt már szabad, nem volt más választásom. (nevet) Szinte mindent megtettem a filmben. De azt nem hiszem, hogy képes lettem volna bármely másik rész eljátszására. Boldog voltam, hogy nem pontosan Dylant játszom. Cate ezt nagyon jól kiügyeskedte. Zseniális casting volt, és sejtelmem sincs, Haynes honnan vette az ötletet, hogy férfi legyen belőle. Ez egyszerűen tökéletes volt. 
Todd elismerte Dylant és meghagyta őt a misztikumában, nem pedig egy kész dobozba csomagolta, az előadás, a bemutatás nem mondta el, ki ő és ki volt. Ezt a kérdést nyitva hagytuk.

Skip: Hogyan tesz különbséget az egyes ének között?

Heath: Mindenki közülünk egy másik szemszögből nézte Dylant. Én voltam az érzelmi része, a szerelemmel, házassággal, satöbbi..  a válással, a harccal és a próbálkozással, hogy megóvja a magánéletét a médiától.

Skip: Nem volt ez Önnek ismerős? Egészen hasonló fázisában van most az életnek.. 

Heath: Arra gondol, hogy Michelle-lel elváltak útjaink? I..igen, három évig együtt voltunk, eljegyeztük egymást, és van egy közös kislányunk. Ez az, ami egyikünknek sem egyszerű, és nincs szükségünk kíváncsi fotósokra, akik mindenütt ott vannak. 

Skip: Bob Dylan hírhedt volt a médiával való tiszteletlen bánásmódjáról. Követendő ez Ön szerint?

Heath: Ez átkozottul király. De sajnos nem olyan kedvező követni a példáját, mint ahogy erre rájöttem.. (nevet)
De Ausztráliában a környezetemben lévő riporterek nem bocsátottak meg nekem, hiába csináltam békét- ezért elköltöztem New Yorkba. (nevet) Ott az ember óvva van a nagy népesség miatt. Ott senki nem bámul, ha elmegyek mellette. Az egyszerűen fárasztó lenne. (nevet) Emiatt sokkal többet tudok pihenni, Sokkal több jó dologra van időm, mint mikor arra kellett ügyelnem, hogy ki mit jelentet meg rólam.
A mai kényszerképzetek a sztárokról gusztustalanok. Végtére is a hivatásunk a munkánk, és ezt én is így látom, akármennyire is szeretek színészkedni. Amikor majd nem dolgozom, lesz lehetőségem egy csomó csodálatos foglalkozáshoz. 

Skip: Mi lenne az?

Heath: Van egy zenei vállalatom és videóklippeket rendezek. Ez egy teljesen más dolog, amiatt a filmezés újra frissnek tűnik. 
(a Moring Yearing klippje, Ben Harper egyik száma rendezése alatt 2007-ben:
   
a The Masses nevű vállalatában, 2007 auguszts 6-án:
  
 )
Mikor újra belekezdek egy filmbe, felizgat. És van egy családom is. Egy kislány apjának lenni nagyon jó figyelemelterelés a munkáról. 

Skip: Miként változtatta meg az apaság az életét?

Heath: Minden szempontból megváltozott az életem. Persze csak jó értelemben. Az ember sok mindent feláldoz, de amit cserébe kap, az sokkal több. Most is izgatott vagyok, ez őrülten hangzik.. Mintha a személyiségem egy darabja nyugdíjba ment volna. (nevet)

Skip: Mit csinál legközelebb? 

Heath: Márciusban Terrence Malick kamerája elé állok, a film címe az ÉLet fája lesz majd. (a szerepet végül Brad Pitt kapta, de ez még Heath halála előtt dőlt el, a szerk.) De előbb még befejezzük a Batmant.

Skip: Christopher Nolan második Batman filmjében, A sötét lovagban maga játssza Jokert.

Heath: Igen, és ez talán a legnagyobb élmény, amit eddig filmszerep nyújtott nekem. Szuper gonosz, vérenngző, mégis korhatármentes. (vigyorog) Igen, és hamarosan újra Terry Gilliammel forgatok. Egy óriási, csodákkal teli sztorit, Tom Waittel az Ördög szerepében. 

Skip: Nem fél még egyszer Terry Gillaimmel dolgozni, a Grimm nem éppen kitörő örömmel való fogadtatása után?

Heath: (nevet) Ó, nem, én szeretem a fickót. Mindent megteszek érte. És a Grimmnél sok pechje és bosszúsága volt, igazi lidérces álom volt ez neki. Voltak napok, amikor ki sem jött a lakókocsijából, könnyeivel küszködött. De időközben megnyugodott, és ez jó.

Az itt lefordított interjú megtekinthető németül, kép formájában itt is, ám a mérete nem alkalmas olvasásra, publikálva a 2007. októberi számban lett:



A magazin 2008. februári számában búcsúzott Heath-től:



az interjút Kurt Zechner készítette, 2007 szeptemberében
közölte: SKIP
saját fordítás