|
Csillag fénye
fanniGIRL 2008.02.04. 20:14
Tollat ragadok. Zokogások közepette, miérteket mormolva egy kicsit magamba roskadok és emlékezem. Emlékezem mindarra, amit adott nekem, onnantól kezdve, hogy először meghallottam ezt a nevet. Nagyon régen lehetett, a filmes karrierje jócskán a béka segge alatt volt, viccelődnék, ha tehetném. Eszembe sem jutna, hiszen felfoghatatlan elveszteni valaki olyat, akiről mindenki tudja, hogy nem ismered, te pedig titkon reménykedsz, egyszer meghazudtolhatod.
Szóval ez még a gimnáziumi éveim előtt volt, valamikor az ezredfordulón, egy iskolaszünetben. Nem néztem sokszor tévét, de mikor megpillantottam őt a Conor, a keltában, tudtam, belőle nagy színész lesz.
Valahol mindenkinek el kellett kezdenie, neki ez jutott. Onnantól kezdve kisebb rácsodálkozásokkal fedeztem fel, hogy a film, amit legalább (stílszerűen) 10-szer láttam, a 10 dolog, amit utálok benned az ő főszereplésével készült. Elbűvölő volt, majdnem annyira, mint a régebben általam a Roar folytatásának hitt Lovagregény, amiben teljesen levett a lábaimról. Akad lány, aki nem érzékenyül el ezek pillantások láttán? Függő lettem, nem tagadom. Kerestem, kutattam róla, de az imádatom tetőpontjára a Candy-ben alakított Dan szerepe miatt hágott. Ez most volt nemrégen, gondolom az 5. Potter film után te is betévedtél valamelyik művész moziba. (Najó, nem is feltételezem…) Álmodoztam, milyen lesz majd elmenni Magyarországról, beszélni vele (addigra jobban törtem volna az angoltot), elmondani, hogy mennyien rajongunk érte. Belegondolok, gyerekes dolog ez. Minden sztár utálja, ha körülveszik a rajongók, cibálják, fotót akarnak. Ezt nyilatkozta ő is, nem is egyszer.
Pár hete még Londonban volt. Tudod hol van London? Egy köpésnyire, egy kicsit nagyobbra. Maximálisan tudtam, hogy nem lehetek ott, de nagyon örültem, hogy egyre több forgatási kép került fel a JustJaredre. A bohóc, a madár előtt voltak akasztásos képek is, amelynek láttán borzasztóan megijedtem. Természetesen reklámfogás lévén valahol a cikk végén írták le a kulcszavakat: forgatási képek. Rövid ideig jelentett csak megnyugvást. Egyik pillanatban nagy szerelemről, másikban születendő kislányáról olvastam, majd jött a szakítás, a lézengés, a casanova-életmód, utoljára a vég.
Felfoghatatlan, tudjuk. Vagy pontosabban nem is tudjuk, csak ilyenkor MIÉRT?-ekkel dobálózunk, mert rájövünk, az élet nem végtelen, ehhez pedig az kell, hogy valaki meghaljon. 28 évesen senki nem hitte volna, hiszen ezek az élet legszebb, legderűsebb pillanatai, a hegycsúcs megközelítése a gerincen. De veszélyes idők is ezek, nem csak élményt, hanem csalódást is adhatnak. Nem ismertük őt személyesen, szerepeiből táplálkoztunk. Csak azt tudtuk róla, amit akart, hogy tudjunk, de persze szépen sajtó által szinezve. Boldog ember volt, én azt hiszem. Csodás kislánya született, filmes karrierje felfelé ívelt, mi pedig imádjuk. De mint minden jó dolog, ez az élet is véget ért egyszer. Reméltük, hogy csak átverés, bár ezzel nem szokás viccelni. Kénytelen voltam elhinni és életemben először megbírkózni a halállal. Legyőzni a rosszakarókat és megőrizni számára a becsületet, hiszen csak hit kérdése, hogy mennyire fogadjuk be a pletykákat a drogügyeiről, halálának körülményeiről. Nem hiszed el, de ez nem fontos. Egy ilyen ember örökké bennünk él, függetlenül attól, hogy távozása után mik derülnek ki róla. Ami nem volt fontos, amíg élt, ezután még kevésbé lesz az.
Nem is tudok többet tenni, mint elképzelni, hogy hol lehet most. Hiszem, hogy angyal volt a Földön, az lett a mennyben is, onnan néz le ránk. Hiszem, hogy egy angyal ott van, ha szükséged van rá, ha vágysz a vígasztalásra, vagy ha nem tudsz mit kezdeni magaddal. Egyszerű ezt hinni.
Olyan értéktől veszünk búcsút és kínáljuk fel az égnek, mely mienk volt. Mindenkié, aki hallott róla, aki látta őt, aki szerette, aki imádta, aki rajongott érte. Többet nem hallunk felőle, csak emlékként. Emlék és az is marad, míg legalább egy ember nem felejti el, beszél és mesél róla még éveken keresztül. Ekkor fogalommá válik, nem lesz test, nem lesz arc, csak egy szív, egy lélek, melynek olyan játékát láthattuk, mi szerencsések, ami pótolhatatlan.
Színészként ajándékokkal halmozott el minket, minden filmje alkalmával, bódultan néztük a képernyőt, képzeltük magunkat a főhősnő szerepébe. Ott akartunk lenni, és tudni, hogy mit gondolhat. Sohasem fog kiderülni, igazán boldog volt-e, de az biztos, hogy erős és kitartó. Küzdött önmaga győzelmeiért, a családja végetérhetetlen boldogságáért, kislánya megismeréséért, és hogy legyen ideje élni és alkotni. De az idő győzedelmeskedett felette, elragadta őt egy messzi világba, ahol talán egyszer majd tényleg találkozunk. Talán fel sem fogom ismerni bágyadt, fáradt, szégyenlős tekintetét, ahol végre egyenlő lesz a többi emberrel és senki nem kíván tőle felesleges szavakat. Mert filmcsillag volt, de mára már csillag, akár a többi, amelyik sejtelmesen világít le az ég tetejéről és világítja be fényével a sötétlő mocsarat. Hasonlóak, de mégsem egyformák, fényük erősebb és áthatóbb. Mondhatod, híres volt, többen ismerték, többen siratják, de ettől nem lesz világosabb. Az ok az, hogy olyat adott, amit csak tőle kaphattunk. fanniGIRL
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
